Még sohasem mondtam el neked, hogy néha hegyes karmok nőnek a katatón éjszakában, és egy rém gyötör: éjfekete lelke van és léha. Olykor azt álmodom: még egy év talán van…
…még vagy tizenkét hónap itt, ezen a parton, a túlsót nem is látni, épp’ csak egy parányit… Nyolc óra körül már haldoklik a lilás alkony. Mondd, minek számolgatni megmaradt óráit?
És nem írtam a sok gondról sem, csak kábán, és dadogtam a ködről, mely elgurult a házig... s a hegy-szülte éjszaka szegényes szoknyáján csak a fakó szemű reménytelenség tanyázik…
Fölöttem az ég és sok drót, hatszáz volttal teli. Vonz a sok színes huzal. Csak meg kell érinteni…
Budapest, 2013. február 16. |