Az óra jár, a cél kerékbe törve,
ha síkra száll - e vég a rész egésze.
Mi volt, mi múlt, vajon az halni kész-e?
A most egy új vonal, de régi görbe.
A végtelen is csak egy ócska mérce -
sorom a tiszta lapra írhatatlan,
de mintha már idő se' fogna rajtam:
a pont vagyok, ám hinni kéne, mégse
csupán az éj feszül a pillanatban,
mert benne száz alkony s a pirkadat van.
A nap is ott fogant, ahol a semmi
a pusztuló anyag akarna lenni -
ahogy a fény a mozdulatba törve
kihúny, amint elér magába, körbe. | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
