A tűz parázslik, füstje méreg,
maroknyi kő eret talál.
A szívhez ér a nyers fakéreg,
késsé lett már a rézkanál.

A balta bronz, a borda reccsen,
acélos izmot szánt a vas.
Halál lapít a vegyszerekben,
a földre hulló víz savas.

A sejtfalakra vírus mászik,
a hegytetőn az ember ül.
Az egyik elmegy, ott a másik,
az alja áll rég legfelül.

.