Zuhog! A fák feljajdulnak,
rázkódik a vihar csontja:
a tetők görbe háttal állnak,
s az ég a sárga nyálát ontja.

Az állomáson átfutottam,
és színe lettem minden láznak.
Szilánkhadak lombok bögyén
s kerítésen citeráznak.

Emlékszel a szobámra még?
Levetted a vizes inged...
Ha látnád most a régi fákat,
egy-egy ma is betekinget.

Ha arra járok, nem nehéz már,
üres a ház, csak a sírok híznak.
Nem érdekel, mi volt, hogy volt:
tíz év volt ez vagy csak tíz nap.

A vasút mellett laktam egykor,
ma már tudom, nem ott halok;
nem kísért már ház és utca,
csak néha még a nappalok.

A cím Baudelaire Je te donne ces vers afin que si...( Legyen tiéd e vers, hogy majd ha boldogan... Tóth Árpád) című versére utal