A szél borzolta bokrok oly csapzottan álltak,
s a fákon könnyezett sok megsebzett levél.
Kicsorbult éle fájt a görnyedt kardvirágnak,
s a tócsák közt vérzett egy rozsdás vasfedél.

Patakzó víz rohant, hol már kibújt a borsó,
a kerti csap körül bokáig ért a sár.
A járdán úgy feküdt, akár egy furcsa torzó,
a szétázott s fületlen, régi, rossz kosár.

A lucskos udvaron kövér giliszta mászott,
rigó kutatta át a földre hullt akácot,
s a pára úgy szitált, akárha esne még.

Az árok partján szürke árny ücsörgött tétlen,
mellette oszlop állt derengő halvány fényben,
s felettük egyre csak nyújtózkodott az ég.