Szelíd és csendes esőkkel jöttél, villanó álmok érkeztek veled, sebet gyógyító igét költöttél, pedig hegekkel volt tele kezed.
Arcomnak tükröt szobám falára lelkem rezéből kalapálsz megint, kihívást érzek élet-halálra, belül halok-e, vagy élek odakinn?
Ők elítélnek, én lépek veled, vérző stigmákat szenvedek. Remeg a hangom, kiért, kiért kiáltok? Aztán rájövök, minden vérre megy!
Szatmárnémeti 2016 07 16
|