Vedd fel fehér köntösöd,
Hólepel éjben, jégszagú szélben,
Hófehér szívvel tündökölj,
Tisztaszemű gyermekké légy,
Azzá, aki elment, de visszatér.

Vedd fel fehér köntösöd,
Képzelt időben, tettető erényben
Hullámzó szótól, ha habzik a lélek,
S fehérlő szavaid véreznek érted,
Azért, aki elment, de visszatér.

Fehéren Uram, ahogy éltetsz,
Úgy kellene élnem, mikor szenved
Bennem a szándék, s hullt akarásom
Porba futó lábnyomain táncol a szél,
Pőrén, ahogy elment, de visszatér

Nézz le felénk fehér köntösödben,
Ha gyászfelleg köpönyeg zuhogás
Tör alá az átmosdatott égből, s fél
Aki élni maradna még. Add arcod
Az igazsághoz, lássa, aki visszatér.

2015-07-10