A hajnallal festlek,
ahogy tünde fénye
az estnek
puha árnyba sző,
mely lágy álomfelhő,
csupa ábránd, titkos illat,
éjvirág, mely múlón visszapillant.

Csend vagy...és meghalni jó
e csendben,
s ha a reggel visszarebben
mélán, újra...
tompa fényt pingál messzi ujja,
majd újra buggyan vér,
s az élet új álmot ígér.

Álmot, mely örök alkony:
lassú, tompa dallam,
és én halkan
fejem az öledbe hajtom...