Eljött az ősz – tavaly is volt.
Isten tudja, nem vágytam rá.
Nem, hogy elnyeljen egy ködfolt,
sem, hogy én legyek ködfolttá.

Nyirkosság hatol a csontig,
fákról nyúlós pára cseppen,
fáradt minden ember mindig,
s rosszkedv bujkál a szemekben.

Ám ha figyelmesen nézek,
Őszanyó ruháját látom,
aranybarna, rőt vidéket,
s ezüstpárát szempillámon.

Fát ölelek, s érzem, oly szép,
hogy kérgéhez hozzábújva,
nyárálmomban zöldell a rét…
És az őszről írok újra.