Pompás házak között szikrákat hány az este, s a kertre boltosok szórják a csillagot. A gyermek ámul és legyint a hallevesre, alighogy annyit ért, ezúttal mit kapott.
Van, hol szikkadt kenyérre sem jut sült szalonna, s pohárba nem csurog, csupán a tiszta víz. Új Könyve lapjain fehér ruhás Madonna, s a gyermek érti már, a szóban is van íz.
Volt, hogy szalmán, ahol csak állatot etettek, egy gyermek felsírt, hangja szólt az emberért. Első s utolsó, mondhat bármit száz eretnek, ki minket úgy szeret, hogy egyformán megért.
|