„A sors
szereti elvenni, amit szeretünk.”
/Ottlik Géza/
Hiába az összekuszált határok, megalkuvások, belső árulások, sunyin felszított reménytelenség, degeszre tömött hazug-zsákok, akkor is marad egy álom.
Hiába a gondosan szervezett látszat, finomra munkált, perverz közöny, idegesítőre borzolt időjárási frontok égbolt-jelölő vadászgépek mögött, akkor
is marad egy álom.
Hiába a méltatlanság, hitehagyottság, elégedettre sminkelt nyomorúság, áruba vert lelkek, gőgös ostobaság, lelakott életeken kérődző maffiák, akkor is marad egy álom.
Hiába tenger optimista szélsuhogás,
sikerorientált, pörgő céltudatosság
által vezérelt cselekvési kényszer,
s érdek építette kapcsolatrendszerek,
akkor is marad egy álom.
Marad egy cél, amely szívedig átfon,
hiába mentél át, ezer és egy határon
bármiért, s bármeddig maradtál ott,
utánad kiáltoz, akárki átkoz, hallod
míg a világbozóton sorsfonalad
maga után von, mert marad egy álom,
mert nincs helyed az ég alatt máshol,
ahol elbírnád kontinensnyi magányod.
A középen állsz, mint a Mester egykoron,
s nyomába lépve viseled a gyalázatot.
2015-2016
|