A feltámadás ígérete átleng a sáncokon. Tegnapi télből, könnyű, furcsa tavaszba oson át a szél. Hóna alatt remegő remény, sikoltva ébredő, kölyök-újjászületés, ráncolt ereink kifeszítő, dübörgő lüktetés. Elsusogja: nincs is halál, sírba életünk sohasem jut, véglegesen nem száll alá.
A kereszthatárnál nem ér véget az út, a túlsó partig visz majd tovább, s szélben hajló fűzerdők felett Isten arca feldereng, s tökéletességre virradnak végre mindenek. Tökéletes virradatban, Isten arcán könnyű bánat, könnyét törlik sarjú ágak. Elsóhajtott reményeink Hozzá, hazaszállnak.
2011
|