Mosolypalástban álltok, érintetlenül. Körülöttetek a tények megzabolázva. A tündéri létezés ezer apró bája, családi dolgok, munka harmóniája fénylik arcotokon.
Belső köreitek legrejtettebb zugában, hol a lélek csendje vigyáz magára, intim suttogássá lapul a kinti lárma. Korai dér dühe puhul langyosságba, gyanútlanul.
Körben álltok, érinthetetlenül. Kívül zabla feszül az októberi tájra. Csókra váró szájra harmatözön könnye hull, s puszta remény a szegények társa, penge suhogása.
Mint hajnali zuhatag áradása, úgy csapódik rátok majd váratlanul, a tények korrekt hajthatatlansága.
2015-2017
|