Míg barátaimmal összepofozzuk
felgyülemlett napjaim hátralékát,
elszalad a május, létszakadékok,
szélkörök égnek végig a szélen,
csöndkavicson hullt ragyogás
csillan. Langyos eső mossa át
kimondott szavainkat, s napjaink
komiszkenyeréből újra letörünk
nagy darabokat, s ajándék nekünk
minden falat, ami megmarad.

Szélkörök égnek végig a szélen,
csöndkavicson hullt ragyogás.
Hibbant szélben őszül a vérünk,
hajunk, szakállunk, szemeink.
Gyulladt szemű szegényekre dől
a reggel, fáradt fejeken hajnali
fény kanyarog, simogatja őket,
mint rég elfeledett meleg kéz,
s emlékeikbe álmuk visszatér.
Létszakadékok peremvidékén
szélkörök égnek, végig a szélen,
csöndkavicson hullt ragyogás.

2016-2017