 | | | 2025. április 3. csütörtök,
Buda, Richárd napja. Kalendárium | 
SZENT GYÖRGY HAVA Bika
Április elseje. Hajdan sok népnél évkezdő nap volt, a tavaszi napéjegyenlőséget, az újjáéledő természetet ünnepelték. Amikor a naptárreformmal január elseje lett az év első napja, április első napja "komolytalan" újévvé vált. Nálunk a diákság terjesztette beugrató tréfák nyugati eredetűek.
...
| | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| |
A Novgorod melletti Onyegben született. Apja dúsgazdag földbirtokos volt, vagyonát azonban eltékozolta, és mire Rachmaninov kilencéves lett, már teljesen elszegényedtek. 1882-ben lett a pétervári konzervatórium növendéke, majd 1885-ben a moszkvai konzervatóriumba került, itt ...
| |  Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. Manapság - és már régóta - meséit adják ki újra meg újra: idáig több mint 80 nyelven jelentek meg. Ez pedig igen nagy gyűjtemény, hiszen 70 évre terjedő élete folyamán 156 mesét írt. Némelyiket annyiszor és oly sokat utánozták, mesélték újra, hogy már népmesének tűnik....
| | Kőrösi Csoma Sándor 1784-ben – újabb kutatások szerint 1787-ben vagy 1788-ban – született Erdélyben, a Háromszék megyéhez tartozó Kőrösön. Tanulmányait a falu iskolájában kezdte, ennek befejeztével azonban nem a hagyományos, szinte egész életen át tartó határőr szolgálatba lépett, hanem apja közbenjárásának köszönhetően továbbtanulhatott Erdély nagyhírű protestáns kollégiumában, a nagyenyedi Bethlenianumban. Minden bizonnyal az itteni ingyenes oktatás volt az oka, hogy apja a Kőröstől mintegy 300 kilométerre fekvő gimnáziumba küldte fiát. ... | | HARMINCHATODIK SZÜLETÉSNAPOMON Állj meg, szívem, betelt ím az idő.
Ha mást már nem dobogtatsz, mért dobognál?
De nem! Bár nincs szív, érted hevülő,
te csak lobogjál!
Nagy lombhullásban állnak napjaim.
...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
"...sohasem hagyunk hátra!" |   | Ribka Zoltánnak
I.
Két év futott el a tovarobbanó idő
szédületében, de azt az estét nem feledem.
Akkor még volt tél, hó, hideg, recsegő
december. Karácsony másnapján este
az éppen égő tűznek örülve a kályha előtt
ültem -aznapra sikerült fát szereznem-,
egy pohár borral kezemben, mellettem
kutyám, Vackor aludt a jó melegben.
A közmunka rég véget ért, s kilátás semmi,
eltűnődtem én is, mint a púpos angol király:
teszek a világra, mától gazemberré válok.
háttal a világnak, arccal a pusztai éjnek,
ordasabb lenni az ordasnál, ez hajtott,
ez az indulat vezetett kőkeményen.
Hirtelen csöngő zörrent. Vaci felugrott,
s csaholva az ajtó felé futott.”Ki lehet az
ilyenkor? Miféle kóbor léleknek jutott
eszébe, hogy élek? Kimentem, s a kapuban
egy nagy szatyor a kezedben, s noszogattál,
hogy mennénk talán beljebb, hacsak nem
akarnánk az udvaron válni jégkockává.
Szatyrodban volt minden, ami az élethez
kellett, meleg ruha, étel, s ráadásként
egy üveg finom bor, s mindehhez
baráti ölelés, jó szó is került ajándéknak.
Beszélgettünk
verseinkről, zúzmarás
életrezdüléseinkről. Kérdeztem, hogyan
jutottam eszedbe, ebbe a szilánk-hideg
éjszakába miért hozott felém a lábad?
S mondtam neked, hogy már minden
mindegy nekem, ha rablóké a törvény,
hát akkor én inkább azon kívül leszek.
Rám néztél hosszan, szűk-szigorú szemmel:
„Jártam eleget egyenruhában, a világ
elvadult zugában, Afganisztánban.
Megtanultam egy életre, hogy sebesült
bajtársat sohasem hagyunk hátra.
Gazember ne légy! Sose voltál,
nem tudod, hogyan kell csinálni.
Nem lesz elég időd belőle kiszállni,
s nekem semmi kedvem koporsódnál
később díszőrséget állni. Tarts ki
inkább, tedd azt, amiben jó vagy,
a bűnt hagyd inkább az arravalóknak.”
II.
Két év, villámfénynél. Feledett szavainkért
nem tartozunk másnak számadással.
Élünk nagy elszánással, tisztának őrizve
meg a tiszta szót, a fehéret, jobb időkre valót.
A jobb idő barátom, hidd el, minket is utolér,
amikor nem a kórságosoké lesz a babér.
Hisz hulló idő ez. Kergült évek temetnének
minden feledhetetlen szépet, de mi mégis
megállunk, jóság-igába vert veteránjai
a fénynek. Ha kifordulna a föld is alólunk,
s minden északi szél szembe is fújna megint,
nem rendülünk, csak megyünk, itteni, otthoni
átutazói e létnek, mint a becsület napszámosai,
kik múltjukat letéve, jóra szövetkezének.
2014-03-31 |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika