Eső szitált és holtak énekeltek,
az ázott úton köd mászott utánam.
A gödröt néztem, félhomállyal telt meg;
és árnyak jöttek, szép sötét ruhában.
Karmolt a szél, megrázott minden bokrot,
virág didergett reszkető kezemben.
Szürkült az ég, majd vállaimra omlott,
lelket sirattam, hamvakat temettem.
| 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
