Üres szavakból várat építesz,
s alvó szemekbe rejted el magad.
Időd telik, fiadból férfi lesz;
rémülsz, kezedhez mennyi seb tapad.
Az ördög nem rest fegyvert fogni rád,
és csüng a csend egy mézesmadzagon.
Zsebedre gyűröd számtalan hibád,
s eltitkolod, mi minden bánt nagyon.
 | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
