Arcod komor, állsz hidegen,
akárcsak egy mord idegen.
S én, mint urát hanyag szolga,

szemed lesem…haragszol ma?
Életemből el ne tűnjél,

ahogy álmom – benne tündér -
szertefoszlik reggel s vége!
belül fáj csak édessége…
Hidd el, nincsen egyéb vágyam:

szíved ismét megtaláljam!

Szerelmem még mindig bízik…
menni készülsz? …maradj… tízig!