Vigaszt kerestem annyi szájon,

hogy érted így a bú ne fájjon.

De, jaj, sehol se leltem enyhet,

ahol szerelmem elpihenhet…

Te kellenél… a lenge árnyad;

a vállaimra tenne szárnyat

szelíd, ragyogva tiszta lényed.
Te kellenél! …ez itt a lényeg!

Amint anyóka vén harangot,

oly esdve várom én a hangod.

S akárhol élsz te, reggel, este,

a vágyam újra felkeresne…

Litániám az égre zengem,

hogy észrevégy s ne küldj el engem!

Fogadj karodba, hűtsd a lázat,

s örökre áld a hű alázat…