Julcsinak

A napok repülnek, s bennük
az emlékek szavakká tömörülnek,
mielőtt még minden elmerülne.
Csak az út porzik utánunk,
már alig látszunk, csak a szél vág arcul,
kóborló nap pislog felettünk,
csak a napok, csak a szavak,
s mi csavargunk ott minden létáramlatban
szétszakítottan, emlékekre hajló szívvel,
repülő napok a szavakban, szelekben,
alkonyi hóesésben vigyázó álmok
szemünk tengelyében, lélek-üreg mélyén,
csak a fényre vár, ha már azok a napok
repülnek, s az emlékek szavakká tömörülnek
s utánad kiált egy lélek: állj meg, jövök érted!

2019-05-30