/Rákos, vasútállomás/

 
Néhány rozsdás vagon, szétmálló motorvonat,
elhagyott műhelyek, szolgálati épületek,
az odavetett régi szorgalom kísértetkastélyai.
Elkondult harangszó leng a holtvágányok
örökzöldjei felett, néma sikoly,
harctalan feladott munkáséveinkért.

Kőbánya felé, a síneken túl,
dróttalan kerítésoszlopok mögött,
az alig-erdő szélén pár csavargómenedék,
rozzant viskó a város belső peremén,
partvonalakon túl is
megőrzött méltóságmaradék.
Kutyák fekszenek földhányásokon,
macskák, korhadó padokon.
Az ösvényen, zöld kezeslábasban
egy asszony igyekszik „hazafelé”.
Kopott szatyrában a mai betevő,
s vékony csíkban füstöl egy kémény.

2011-11-20