Ó Te drága asszony
Ki egykor
Oly nagyon vigyázva
Köldökzsinóron eresztettél
E világra
Engem
Halld tékozló fiad

Már semmi sem édesedik
Tejfogaim mind kihulltak
Szám cserepesedik
Kéredzkednék méhedbe vissza
Mielőtt még véremet kiissza
Ez a kővilág kőrengeteg
Jégcsapfogak harapdálnak
Kőkígyók falják szívemet
Kőházakban lakó kőemberek
Izzadt tenyerükkel
Vállon veregetnek
Szokásból meg is szeretgetnek
Kőfalakra karcolt kőangyalok
Néha már én is úgy érzem kő vagyok

Pedig álmaim szabadon szaladgálnak
Akár a musztángok
Szívemig felkorbácsolt lángok
Tüskekoronás szerelmek
Tüdőm fácskáiról lehullott levelek
Fekete levelek mik majd elrohadnak
Tüdőmbe rohadnak fehérré rohadnak
S megrohadva megmaradnak
Cigarettafüstös tüdőmben
Undorodom undorodok dühömben
Miért szültél kristályos közönybe
Milliók által ölelt magányba
Vásári mutatványos sátorba
Miért nem szültél álomba
ÁLOMBA

Anyám mint a tányérokat elmosogatni
Nem tudod az emberek közönyét
Protekciónk sincs pénzünk se annyi
Mint másnak
Arcomra pletykaéhes szemek másznak
Kirúgtak az egyetemről
Száműztek a Szerelemből

Ha szívverésem megáll
Mint óra a falon
Évezredekig meszesedik koponyám
Nekem nem lesz utolsó vacsorám
Én nem varázsolok vért a kehelybe
És hogy vigyenek a mennybe
Nem jönnek értem az angyalok

De meg kell maradnom
Mindegy hogy kolompok
Vagy
Harangok hurcolják hangom
Embernek maradnom
Hisz a
Szétköpdösött cseresznyemagokból
Is
Fák nőnek

1978.