Dalos madárka száll az almafára,
színek fakadnak szürke vásznakon.
Az álmos rétre foltot fest a pára,
a Fölsemsírtak csendje fáj nagyon.

Egy félmosolyt a bodzaillat dajkál,
az udvaron rút felhő-árny fut át.
A részeg őrnagy ferdén áll a falnál,
a kék szobában asszony vált ruhát.

Múló gyönyör, s partján egy másik létnek
szorong a lélek, bűnöket tagad.
Halk suttogás, titkot vigyázó léptek...
Vigasztalódsz s feloldozod magad.

/Georg Trakl emlékére/