A nagy hajók a messzi kékbe vesznek,
minden csupán egyetlen pillanat.
Csak ennyi volt: partján egy szép szigetnek,
mi összeforrt, azonmód szétszakadt.

Felkelt a nap, szemembe tűz az álom,
Te léptet váltasz, arcot és ruhát.
Nem szül mosolyt, csak illőnek találom:
tekinteted más tájakon fut át.

Felém hajolsz, beszélsz akárha szólnál,
kifognak rajtam lángtalan szavak.
Az ujjad fénye számra csendet formál,
de engeded, hogy többnek lássalak.