Kiszakadtam önmagamból, miként a kitépett kalász; csömörre váltott örömöt bennem is jó bőven találsz,
Cseppekben folydogál a vér, kezemről földre cseppen. Vigyázz, mert téged is elér, ha engedsz vájkálni sebedben!
Sötét és reménytelen a létezés szikkadt tava, kinek kell kezed, ha nem Te vagy, ki vezet otthonról haza?
Egyfajta játék a létezés, magad irányítod, ha kell, -Figyelj!! Gyeplőd ha átadod: akkor már nem is létezel.
Ezernyi bábu vak, magányos, elnyűtt alak, kiknek a lelkét fogva tartják, kiégett hulló csillagok - magukba hullanak.
Vetés 2022 07 14
|