Ami elmúlt fáj, de vágyom!
Tudatalattimba zárom,
őrzöm, mint vak a világot,
mit talán soha sem látott.

Szép volt! Jött viharral verve,
feszített remény-keresztre,
véres fájdalomba váltott,
elillant, intett, hogy játszott.

Ha nagyon fáj, előveszem,
lelkem pitvarába teszem,
világítson sarki fénnyel…
Újra élem tört reménnyel.

Vetés 2021 11 09