Ott én vagyok, de itt énebb leszek; meséltek róla, erre szebb az ól. Hősök kísérnek, vének, szellemek, s nekünk az angyal mindig válaszol.
Bár ördögöd van, mégsem bukhatok, foroghatsz majd az ujjaim körül, lehetsz a múlt: kis tűkre szúrt napok; a hallgatóság tapsol és örül
Időm elég, és csábító a tér, enyém a kulcs, helyedre költözöm. A vitrinem, nézd, épp a polcra fér; ez jár nekem, köszöntem, csóközön.
( Megjelent az Előretolt Helyőrség internetes oldalán)
|