Magam elé nézek, az Üveghegyeken túlra,
s látom azt a karácsonyi csomagot, amit Andrea,
macskáink egykori gyámola, talán két évvel ezelőtt
az udvari padon hagyott,
de mintha azóta századok vonultak volna el
lomha csatasorban, s a tegnapok lövészárkaiban
porlepte csöndben kucorognak az elhagyott pillanatok.
Macskáink régen nincsenek már,
s kulcsos patrónájuk, csak néha tűnik fel, s a szokott padon
desszertet hagy a kutyának. Azóta szinte semmi nyom,
de tavaly decemberben valaki a szokott helyen
dísztasakban egy üveg körtepálinkát hagyott. Elfelejthette,
hogy már tizenegy éve nem iszom, s más sem az öreg házban.
Egy barátomé lett végül a nemes anyag, s így nem veszett kárba…

2023. január