I.
Itt, s így élünk halkan, kezdet és vég közé szorultan, némán üvöltő martalócok, kiktől ösztönösen elhúzódnak a szelídszavú állatok.
II.
A feledés partjára űzettünk ki a paradicsomból, ahol mindig pártunkat fogja a feloldozás reménye
III.
Valami végső, nagy elhagyatottság, örökölt árvaság, mulandóságunk előszobája, az emlékezet levedlett ruhái között porosodó, s csak reánk váró, igéző irgalom igék, s reszkető szavaink mögött a vágy a mély csöndű szeretetre, hol végre elengedi kezünket az idő…
2023-04-29
|