Füstölgő szélben forr a madárdal,
gőzölgő gondolatok forrásponthoz érnek,
s a párolgó indulat kardjába dől végül,
bűnöd is elévül, hiába menekülsz.

Nyárba száradt, halott füvekre lépek,
vágatlan toklászmezők karmolják a hátam,
mint lassan porladó kőkeresztek a teremtés
temetőjében, a nyár ránk súlyosodó árnyai
körbeölelnek  szél tördelte parlagfüveket,
amint a tenger hullámai mossák a lassú partokat,
s az  izzó állomásokon átzúgó tehervonatok is
mind a tegnapból üzennek, mint a Kinizsi utca
tizenhét előre megfontolt szándékkal, erőszakos
akarattal kivágott fái, de nyomtalan lesz egykor
minden gyarló újragondolás, amikor nem lesz már,
aki emlékezzen öreg otthonokra, egy régi házra…

2023-07-27