Pusztán az elvadult növényzet, burjánzó,
pókhálós vadszőlő sötét rengetege takarja
szemérmesen a pucolatlan téglafalakat, de ép még
a kémény, s a tető, jobb, -mint a miénk otthon-,
míg átellenben az utca túloldalán hivalkodó, új ház
emeltetett a világos régi helyén, nagy sötétlő ablakokkal,
hová nehezen talál el a fény; láttam már ezerszer, és még
látni fogom újra, hogyan vakul meg a remény konok
akaratokba  botolva,  miattuk nem élhet az új a régi helyén.
Pedig itt is emberek éltek, dolgoztak, szerettek, s életük fölé
hajlékot emeltek, ami ma már senkinek sem kell, csak a korszerű
káosz, a modern sötétség, bár a hely ugyanaz, s az új épület
fekvése sem változott, ám valami hiányzik innen, valami régi,
fénylő látomás, a lélek lángja, mely nem puszta akarás;
a hold előtt a tegnapok árnya, szétlőtt időzónákon átbóklásznak
kortársaim, hasztalan keresve magukat
e régi helyeken, s az ingó hold alatt a zöld angyal tébolyult
szárnya leng; hárfázó, bukott angyal, nyitott sírok felett…

2023-07-31