Amikor meghalnak az álmok, velük egy kicsit meghalunk mi is... Hiába jövendölt szép jövőt a látnok, megkaptuk az élet lázgörbe szárnyait.
A sors kezünkre játszott, adott mindent, mi kell. Mécsesben hamvadó lángon már csak a füst énekel.
A folyóparton ladikra várva, látjuk, ahogy elúsznak álmaink, tarisznyánk üres, a lelkünk árva, a csónakos türelmes, aztán int.
Vetés 2024 02 29
|