Mától másképp kezdek írni… mert
megmutattad, hogy színház vagyok,
a színpadon, ott legbelül a gondolat is,
unott, rossz színészként oldalog.
és a közönség is egyre ritkább,
s gyakran, ha megakad a szó – ásít,
s néha követelni kezdi, hogy jöjjön
egy új színész, egy jobb, egy másik.
pedig a darab a rossz, nő fojtja meg
gyermekeit, s apára támad a fia,
s az a sok fej, csámpás lélek követeli,
hogy legyen minden tragédia.
Ács legyél és készíts bitót, mérnök,
hajlítsd meg a világot, az eget és űrt, a vasat,
Élj és ölj, teremts és pusztíts, s dőlj hátra,
s nézd, ahogy a világ ketté hasad.

(Megjelent az Előretolt Helyőrség internetes oldalán)