Nem
mélyedsz el, csupán nézel, rajzolt
képet, filmet, aktot. A
lényegig ritkán érsz el, a
látvány vonz, fészket raksz ott, ahol
puha fotelágy van, s
manna is jut: chips a szádban.
Mert
az számít, aki posztol, a
válasz gyors, szavad fegyver. Ujjad
hegyén ül a foszfor, lobban
a láng, nem is egyszer. Villan
a szem, villám-egér, ha
lájkolnak, bármit megér.
Este
bulvár, intim éjjel, hatvankilenc
csupasz álom, A
csúcsra jutsz puszta kézzel, a
képzelet csókja szádon. Csöpög
a nyál, száraz öröm, s reszketsz,
mint a hab a sörön.
Kíméletlen
jön a hajnal, szemet
szúr, ha üt az óra. Kezdődik
a baj a bajjal, rádöbbensz
a semmijóra. Bezárul
majd' minden ablak, s
nem lesz helye a szavadnak.
|