Az
büszke láng, ez pernye sem, betűk,
szavak, mind egy kupacban. Pár
félkövér, sok teljesen, s
hátunk mögött még több tucat van.
Megőrzöm
azt, nem értem ezt, a
fájón gyakran meghatódom. Hol
pengeél, hol célkereszt, hol
tánc csupán egy vézna dróton.
A
többi csend és sejtelem, de
aztán újra szikra pattan, és
ébredünk egy szebb helyen pont
úgy direkt, mint öntudatlan.
|