Az éji vihar mindent kifosztott. Messzi égen millió csillag dermed, hűs utcákon reszkető villanyoszlop. A sárba a zúgó eső vet vermet. Ólom palást száll az égre, Földre csöppenő múló mákony. Járdán zubog a lámpák sárga vére és áttáncol a langyos pocsolyákon. A hajnal bíbor könnye csordul. sápadt csillagok, jő a reggel -a messzi dombokon túl- vörösen lázadó sereggel. |