Láttam ma egy képet.
Nem a mai táj volt!
Messze lovak és cselédek,
és az égen egy aranyfolt,
akár egy aranyló csengő,
tüzes volt, tompa és esengő,
míg távol a harangok
eldongtak egy imát,
s gyúltak a dombokon
a csipkebokor-lavinák
Szeretnék így halni,
ilyen őszi tájban,
hol aranyfüst az ég,
s alant oly sok lány van,
kik szertefutva nevetnek,
kacajuk méla, lágy és csendes,
és szénaillatuk van a tereknek,
ha majd tücsökdalos csend lesz.
|