A kapu árnyékában ülök, fáradt vándor, még pihenek egy percet, idáig szólt a jegyem, utaztam eleget, kevély Nap van az égen, emberek!
Most fáradtan morzsolom bütykös újjaim közt az eltelt időt, a terveket pókháló szőtte, szél vitte el, kit érdekel mi volt, ki volt előtte, „ez elment vadászni, ez meglőtte”, anyám számol újra újjamon, majd a betűk kínját élem minden papírlapon,
ülök a kapuban, pihenek, így jó, várom, hogy hívjanak, mutasd mit írtál, héj Joe!
|