Parafrázis Paál Zsolt Csak ősszel... című versére
Én csak éjjel tudok boldog lenni, mikor fent fehérlik a holdkorong, s a búsan álló, kifosztott esti fák között lassú, hűvös szél borong.
Mikor ősi ima száll harangból, s útján mindent elborít az ében, ha messzi vándor némán barangol az éj-erdők habzó gyöngyködében.
Én csak éjjel látom meg a szépet, mikor száz kémény puhán füstölög; s az égen, mit az Úr összetépett táncolnak a víg csillag-ördögök. |