 | | | 2025. április 3. csütörtök, Buda, Richárd napja. Kalendárium | 
SZENT GYÖRGY HAVA Bika
Április elseje. Hajdan sok népnél évkezdő nap volt, a tavaszi napéjegyenlőséget, az újjáéledő természetet ünnepelték. Amikor a naptárreformmal január elseje lett az év első napja, április első napja "komolytalan" újévvé vált. Nálunk a diákság terjesztette beugrató tréfák nyugati eredetűek. ...
| | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | A Novgorod melletti Onyegben született. Apja dúsgazdag földbirtokos volt, vagyonát azonban eltékozolta, és mire Rachmaninov kilencéves lett, már teljesen elszegényedtek. 1882-ben lett a pétervári konzervatórium növendéke, majd 1885-ben a moszkvai konzervatóriumba került, itt ...
| | 
Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. Manapság - és már régóta - meséit adják ki újra meg újra: idáig több mint 80 nyelven jelentek meg. Ez pedig igen nagy gyűjtemény, hiszen 70 évre terjedő élete folyamán 156 mesét írt. Némelyiket annyiszor és oly sokat utánozták, mesélték újra, hogy már népmesének tűnik....
| | Kőrösi Csoma Sándor 1784-ben – újabb kutatások szerint 1787-ben vagy 1788-ban – született Erdélyben, a Háromszék megyéhez tartozó Kőrösön. Tanulmányait a falu iskolájában kezdte, ennek befejeztével azonban nem a hagyományos, szinte egész életen át tartó határőr szolgálatba lépett, hanem apja közbenjárásának köszönhetően továbbtanulhatott Erdély nagyhírű protestáns kollégiumában, a nagyenyedi Bethlenianumban. Minden bizonnyal az itteni ingyenes oktatás volt az oka, hogy apja a Kőröstől mintegy 300 kilométerre fekvő gimnáziumba küldte fiát. ... | | HARMINCHATODIK SZÜLETÉSNAPOMON Állj meg, szívem, betelt ím az idő. Ha mást már nem dobogtatsz, mért dobognál? De nem! Bár nincs szív, érted hevülő, te csak lobogjál!
Nagy lombhullásban állnak napjaim. ...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Epilógus | | Lemállik rólam az ifjúság, mint falakról a vakolat. Még megállít az idő, - talán halogat, hogy hajamba vessen, s tükröm előtt lessem az öregség ezüstjét, lombhullást szelíd ködök alatt, derűs évet, miből alig maradt, s néhány szelíd korholást: "hogy hiába lesz testem komor szentély, békés ház; új rohammal megaláz a mindig új nap."
Hiába vetek minden éjjel új tudást; a vérkörök és idegek csillagrendje múlni kész, szétrobban most bennem is, mint egyszer majd a Nagy Egész; s ha nincs is, ki az életből elvezet, ha megszűnni vágy e tervezet, mely véges sorsot adott, nem várja be az unt holnapot.
Hiába nézem
romló arcú tükörképem egyre rosszabb szemeken át; rám mordul a valóság: „Ne okold magad! Légy hallgatag! Ne szólj, ha lassan foszló hajadba merül kezed! Tűrd, hogy mindened elveszett, mert mindnek súlyos már az ára szerelemnek, szép óráknak, s legszebb nőnek, kinek leomlott a haja válla templomára, - mind csak kegyes emlék, mi után a jelen vágyott nemlét…”
Minden ébredésem gonosz, én, az öregedő Tithonosz az éj közepén bolyongok a falak között, hová Eósz hajnalfénye költözött, s most a homályban becéznek a fák… Az ablakomon át, fejüket nyújtják rám deresen, s én hiába keresem a régi örömöt, május szent tüzét, melyben öröklétű fény terem az aranypárák közt a tengeren, s komor felhők trónjára hág Ilion tornyos csendje, s felette nyílik a másvilág, hogy az embert újra teremje.
Ilyen már az öregség, melyben minden tudás lom, csak a tél ezüstje marad meg a megmaradt hajamon; s rám is egyszer azt mondják majd, valami jobbat akart adni ő… S hogy mit szeretett, őrzi néhány könyvjelző néhány porló régi könyvben, s néhány verssor, amit könnyen hagyott hátra, mikor sokat gondolt a halálra.
Tudta, hogy a szíve nemcsak kohó, mely minden ércet eggyé éget, hanem tűzhely, ami enyhet ad, ahogy lángja átszalad az életen. Tudta, hogy az elme vak kegyelme egy jobb világnak gyűjt és ad, tudta azt is, hogy a szíve immár a verset, regényt hiún termi… Nagyság kell a nagyságot felismerni.

|
| | | Pete László Miklós [egyéb] érkezett: 2009.02.03. 20:55:50 (mindenki olvashatja) Szép, elégikus hangvételű létösszegzés. nem túlozzuk mi egy kicsit a tulajdon öregedésünket, Zsolt? nem túl sok egy kicsit a rezignáció? A Versedben éppen ott vannak a költői erő váratlan, szinte festői csúcspontjai, ahol túllépsz a látszaton és a látszólagoson. Tékozlóan, pazarlóan bánsz ötletel és gondolattal, Zsolt - Szabolcska Mihálynak (meg néhány mai, olvasók nélküli folyóirat ilyenolyandíjas költőcskéinek) ennyi egy szezonra elegendő volna.
A csattanó nagyon szép. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |