Eljött az est, józanul.
Most elernyed a kezem.
A fák közt halkan mozdul
és suttog az értelem.

Sokáig állok a sötétben
a puha domboldalon.
Jó most így tétlen,
körbering az oltalom.

Halkan az útra lépek,
talpam alatt finom balzsam:
kövek között bús emlékek,
miket régen elhallgattam.

Az élet messze felszáll,
utolszor megáldja a kertet.
Előttem egy lágy fűszál,
amin a világ cseppé dermed.

2006.