Ma is dolga fölé hajol az asszony,
tartja sorát szikes éveken át,
papírdobozból kerít vacsorát,
s ajkán fohász rebeg:
bár szűnne a zsivaj már,
és nyugodna végre a gyerek!
majd újságot böngész - utána néz férjnek
vagy egy munkahelynek, mert ezt lükteti,
veri, űzi éteri szélbe a világ,
s benne mind, aki hall, aki lát, skandálja
a szabad élet dalát:
szabad a szerelem, és szabad a kín,
lásd! a szabadság hogy imád!
szabad a választás, és szabad az összes szó
az ígérettel az élen!

De nyakán a vég!
a szabadság köt hurkot a szabad nemzedéken!
Ahol ily szabad az újság, vagy az étel az asztalon,
ahol ily szabad mindenki dolga,
ahol szabad a gyermek a férj és az asszony,
ott mindenki magányos rabszolga!