Ne sírj, Anyám,
mert feltámadok.


1

Már angyalok kórusa szólt a hajnali égen,
s olvadt fent semmivé ezeregy, sötét titok.
Kérdezte Atyját: „Miért hagytál el engem?"
S Anyjához: „Ne sírj, mert feltámadok..."

2

Magdaléna a szent földre hullt zokogva,
kedvenc Tanítványán kívül nem látott mást,
s hová Mária rogy némán, akár egy sírba,
oda nem mer vetni senki egyetlen pillantást.

Ахматова, Анна Андреевна - РАСПЯТИЕ

Не рыдай Мене, Мати,
во гробе сущу.

1

Хор ангелов великий час восславил,
И небеса расплавились в огне.
Отцу сказал: «Почто Меня оставил!»
А матери: «О, не рыдай Мене...»

2

Магдалина билась и рыдала,
Ученик любимый каменел,
А туда, где молча Мать стояла,
Так никто взглянуть и не посмел.