Őszi nap, félénk és halovány,
érett gyümölcs potyog a fákról.
A kék terekbe béke táncol,
hosszú és álmos a délután.

Fémektől zengő haláltusa,
és a fehér vad összezuhan.
Barna lányka és fásult dallam
szállong a lombbal egyre tova.

Színes álmok Isten homlokán,
lágy szárnyát bontja az őrület.
Feketén enyésznek a terek,
amikor dombra fordul az árny.

Alkony, a csend borával tele,
míg bús dal csorog a gitáron,
és körülötted mint egy álom,
enyhén ragyog a lámpa fénye.

Sonne, herbstlich dünn und zag,
Und das Obst fällt von den Bäumen.
Stille wohnt in blauen Räumen
Einen langen Nachmittag.
 
Sterbeklänge von Metall;
Und ein weißes Tier bricht nieder.
Brauner Mädchen rauhe Lieder
Sind verweht im Blätterfall.
 
Stirne Gottes Farben träumt,
Spürt des Wahnsinns sanfte Flügel.
Schatten drehen sich am Hügel
Von Verwesung schwarz umsäumt.
 
Dämmerung voll Ruh und Wein
Traurige Guitarren rinnen.
Und zur milden Lampe drinnen
Kehrst du wie im Traume ein.