Álom I.
Cseresznyefán arany könnycseppként pereg a gyanta. Érzed, kedves? Ma délben a hőség felettünk urizál: te csak aludj a virágok közt, ott most tücsök muzsikál, úgy, miként halott rózsák bús szívéből húzza, nyaranta.
Hol tegnap még fecsegtél, a szalon: ma üres veranda… Most egyedül vagyunk, ketten - szép bengáli rózsaszál! Te csak aludj, álmodj, kartonruhád vöröse ránk szitál, csókjaim feletted őrködnek s nem hagynak magadra.
Nagy a meleg, s te csak a méhek zsongására figyelj… Csak aludj, aludj csöndesen, szelíd szívű kis bogár! És hogy mi ez a másik zaj…? Itt fut a közeli csermely
a mogyoróbokrok alatt, s itt alszik sok-sok jégmadár… Hát aludj, kedvesem… Én már nem is érzékelem: vajon te kacagsz, vagy a patak vize csendül a fénylő kavicson…
Francis Jammes - Sommeil
I.
La gomme coule en larmes d’or des cerisiers. Cette journée, ô ma chérie, est tropicale : Endors-toi donc dans le parterre où la cigale Crie aigrement aux cœurs touffus des vieux rosiers.
Dans le salon où l’on causait, hier vous posiez... Mais aujourd’hui nous sommes seuls — Rose Bengale ! Endormez-vous tout doucement dans la percale De votre robe, endormez-vous sous mes baisers.
Il fait si chaud que l’on n’entend que les abeilles... Endors-toi donc, petite mouche au tendre cœur ! Cet autre bruit ?... C’est le ruisseau sous les corbeilles
Des coudriers où dorment les martins-pêcheurs... Endors-toi donc... Je ne sais plus si c’est ton rire Ou l’eau qui court sur les cailloux qu’elle fait luire...
Budapest, 2011. január 25.
|