II.
Álmod édes – oly’ édes, hogy most megrebbenti ajkad, puhán, lágyan, finoman – s talán éppen csókra nyílik… Mondd, mit álmodsz? Kakukkfüves, vadszőlős út díszlik, s a kőszirti, fehérgyapjas kecskenyáj ott békésen lankad?
Vagy azt álmodod, a moha fölött pajkos nesz támad, s az erdő alján futó kispatak hirtelen elkezd fecsegni? - vagy hogy menekülve futnak a nyulak, s egy seregnyi kékesvörös madárraj szétszaggatja a fényes ökörnyálat?
Álmodod-e, hogy a Hold egy hortenzia-gömb…? - vagy azt, hogy a kutakra gyöngyszirmú akácfa önt ezer hószínű virágot, s érzed-e a mirrha aranyát…?
- Vagy hogy egy serleg alja csillantja ajkad szép vonalát, s megérintve a régi rózsa szirmát, nem kérdezem szép-e, ahogy egy kósza fuvallat belefújja a csermely ezüst vizébe...?
(Willem Haenraets festménye)
Francis Jammes - Sommeil
II.
Ton rêve est doux — si doux qu’il fait bouger tes lèvres Tout doucement, tout doucement — comme un baiser... Dis, rêves-tu que sur un roc vont se poser Parmi des thyms chèvrefeuilles de blanches chèvres ?
Dis, rêves-tu que sur la mousse, en notes mièvres La source pure au fond du bois vient à jaser, — Ou qu’un oiseau tout rose et bleu s’en va briser Les fils de Vierge et faire au loin s’enfuir les lièvres ?
Rêves-tu que la lune est un hortensia ?... — Ou bien encor que sur le puits l’acacia Jette des fleurs de neige d’or sentant la myrrhe ?...
— Ou que ta bouche, au fond du seau, si bien se mire, Que je la prends pour une fleur qu’un coup de vent A fait tomber, du vieux rosier, dans l’eau d’argent ?
Budapest, 2011. február 3.
|