Állok ablakomban és a tengert nézem: remegő víztükör, csillagok ezer cseppben. Fent csillanás, itt hab fut el – szép éden: hív a fény, és válasz morajlik rá csendben. Sóhajt a víz, a szellő is vele együtt rezdül: s a tenger fölött ezüstös híd lép keresztül. Egy híd, mely rádől a derűs, kék tengerre, de vajon ki lép rá? Hová vezethet? Merre?
Giovanni Pascoli - Mare
M’affaccio alla finestra e vedo il mare: vanno le stelle, tremolano l’onde. Vedo stelle passare, onde passare: un guizzo chiama, un palpito risponde. Ecco sospira l'acqua, alita il vento: sul mare è apparso un bel ponte d'argento. Ponte gettato sui laghi sereni, per chi dunque sei fatto e dove meni?
Budapest, 2011. márciusa |