És nem uralkodik majd a halál. Eggyé válnak a meztelen holtak Azokkal, kik szélben s holdban lakoznak, Mikor fehér csontvázuk elporlad, Láb és könyök csillagként felragyog; Észhez térnek mind az őrültek, A tengerbe fúltak is feljönnek, Holt szeretők szíve élni fog; És nem uralkodik majd a halál. És nem uralkodik majd a halál. Lent, hol nyílik tenger örvény-szája, Ki ott nyugszik, nem hal meg hiába, Gyötörheti őket a kínpad lánca, Nem törnek meg kerékbetörten sem; Kezükben a hűség kettéreped, S rájuk ront az egyszarvú szörnyeteg, Kitartanak, míg széthullik minden; És nem uralkodik majd a halál. És nem uralkodik majd a halál. Sirályok sikolyát nem hallják, Sem parti hullámok vad moraját; Hol valaha élt, ott nem nyílik virág, Nem nyújtják fejük szélnek, esőnek; Bár őrültek és holtan fekszenek, Jellemük áttörik a százszorszépeket, Amíg él a nap, felé törnek; És nem uralkodik majd a halál. And death shall have no dominion And death shall have no dominion. Dead men naked they shall be one With the man in the wind and the west moon; When their bones are picked clean and the clean bones gone, They shall have stars at elbow and foot; Though they go mad they shall be sane, Though they sink through the sea they shall rise again; Though lovers be lost love shall not; And death shall have no dominion.
And death shall have no dominion. Under the windings of the sea They lying long shall not die windily; Twisting on racks when sinews give way, Strapped to a wheel, yet they shall not break; Faith in their hands shall snap in two, And the unicorn evils run them through; Split all ends up they shan't crack; And death shall have no dominion.
And death shall have no dominion. No more may gulls cry at their ears Or waves break loud on the seashores; Where blew a flower may a flower no more Lift its head to the blows of the rain; Though they be mad and dead as nails, Heads of the characters hammer through daisies; Break in the sun till the sun breaks down, And death shall have no dominion.
|