Egy emberi hangulat nyomon követése

Nem vágy, nem félelem, s nem az álmunk,
Az a halvány sejtelem,
A vándor, az ámuló, mit látunk
Ott egymás szemében;

És ritkán. Mert elszáll, mint a szeszély,
Mint kisded-gondolatban,
Találomra jön, s játszani remél,
Járatlan, s tudatlan.

A „lehetőségek széles földjén”
Találgat s gyanakszik,
Próbálkozik néha, s kétely szellőjén
Más országba szökik.

Beszéddé lesz e dadogás egy reggelen,
Elveszi majd sóhajunk,
Emberrel küzd majd – minddel – a sejtelem
Saját óráján, amikor meghalunk.

Alice Meynell: Surmise

The Track of a Human Mood

Not wish, nor fear, nor quite expectancy
   Is that vague spirit Surmise,
That wanderer, that wonderer, whom we see
   Within each other’s eyes;

And yet not often. For she flits away,
   Fitful as infant thought,
Visitant at a venture, hope at play,
   Unversed in facts, untaught.

In “the wide fields of possibility”
   Surmise, conjecturing,
Makes little trials, incredulous, that flee
   Abroad on random wing.

One day this inarticulate shall find speech,
   This hoverer seize our breath.
Surmise shall close with man—with all, with each—
In her own sovereign hour, the moments of our death.