Fenyők között riad a varjúhad,
s a zöldes esti köd meglebben,
s hegedűhang szól képzeletben,
s kocsmába tánchoz szolgalány szalad.
Röhög s ricsajt csap részegek soka,
a fák lágy reszketésbe fognak,
s tükrében sápadt ablakoknak
víg táncosok árnyéka leng tova.
Bor- és kakukkfűillat szétterül
s kiáltás zeng árván az erdőn.
Lépcsőkön koldusok esengőn,
s imájuk csendül értelmetlenül.
Bokrok tövében vérző vad dől el.
Jeges felhők bús terhe nyomja:
lomb-árkád nyög fel imbolyogva.
S fiú a tónál boldog lányt ölel.
Das dunkle Tal
In Föhren zerflattert ein Krähenzug
Und grüne Abendnebel steigen
Und wie im Traum ein Klang von Geigen
Und Mägde laufen zum Tanz in Krug.
Man hört Betrunkener Lachen und Schrei,
Ein Schauer geht durch alte Eiben.
An leichenfahlen Fensterscheiben
Huschen die Schatten der Tänzer vorbei.
Es riecht nach Wein und Thymian
Und durch den Wald hallt einsam Rufen.
Das Bettelvolk lauscht auf den Stufen
Und hebt sinnlos zu beten an.
Ein Wild verblutet im Haselgesträuch.
Dumpf schwanken riesige Baumarkaden,
Von eisigen Wolken überladen.
Liebende ruhn umschlungen am Teich.
| 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
